Hán asse most vót ám! Amikó én elősző bebasztam akkó oszt bebasztam rendessen. Mer az úgy vót hogy mán igencsak legínykettünk jobrabalra oszt hát eléggé sikerűt ennek az középoskola rovássára menni is oszt hát mitadottisten kettő tárgybú is javítóra lettem kűdve oszt ha nem rakom le akkó ebukok. Apám meg kiherel. Eggyik se lett vóna jó úgy vótam vele. Osztan az első vizsga az a geometrija vót amibű nagynehezen sikerűt a pattársamma összeszenni a kettest! Hát nagy vót ám az örömünk, osztúgy vótunk vele hogy esztet akkó illene mán megünnepőni, tanúni meg maj ráérünk hónap is mer a másik vizsgájig még úgyis van néhány nap. Na sikerűt is beszlopáni ojan jó emberessen mindakettőnknek de én jártam szarabbú mer főfórt a pija osztan vittek ám a gyomormosásba meg bent fogtak a korházba! Na csak hoppá két nap múva mán kezdett összeáni a kép hogy basszameg nekem meg vizsga lessz hónap! De mive nem engettek ki a korházbú ezé le is késtem. Akkó asztán mentem a vegytantanárhon kuncsorogni hogy ez meg ez vót oszt engeggye meg hogy megirjam. Hálláisten rendes vót a tanár mer még nem késte le senki a vizsgát mer bebaszott. De azé két hónapig nekem kőnött főzni neki a kávét meg szalatgáni az újságé de megatta a kettest ejis!
Meg a katonaságná amikó vótam vót az a sztori is hogy a Móricék eccé nyári munkát kerestek osztan mive nem vót semmi jobb ezé ementek a dudvát szenni a kukurica közű. De azé űk se vótak meghibbanva a tesvérjeive osztan úgy vótak vele hogy nem kéne tán túlzásba vinni a munkát se annyira. Ezé aszt csináták hogy a főd szélitű olyan húsz méteres környéken kiszedegették a dudvát de nem dobták fére hanem úgy hagyták fölálítva a fődbe. Ezután meg nagy fárattan leűtek kártyázni naphosszat mer mégiscsak azé valamit csináni is kő ugye. Na osztan eccé csak érkezett a gazda oszt ekeszte űket iszonyatossan lebaszni hogy mer űk mijen naplopók meg minden oszt emezek meg monták neki hogy ne ojan gyorsan mer űk megcsináták a munkát csak nem akarták megbaszkuráni a kukuricát oszt úgy hagyták a kicsupátt parét de ha nem hiszi akkó nézze meg maga! Osztan persze hogy a gazdának se kőnött több oszt lenyút gyorsan háromnégy paréjé oszt mitadisten télleg ki vótak csupáva a fődbű. Na akkó megörűt az ember hogy tán mégse ojan balfaszok ezek meg még eszük is van hogy nem dűtötték ki a kukuricát oszt jó kifizette a napszámot is nekik. Na de nyilván asztán a gazda se híta űket máskó.
Amikó a katonájékná vótunk vót nekem egy igazán méjjen alunni tudó kolegám. Na aszt úgy képzejjék e hogy amikó ű lefekütt alunni akkó meg se mozdút egíssz éccaka. Osztan mitadisten eccé nyáron a töbségge kitanátuk hogy majd kibaszunk az ürgéve álmába. Emút este a takarodó osztan úgy csinátunk mindha mán mink is erőssen alunnánk oszt hajjuk mán hogy kezd hortyogni a kolega. Na akkó szépen főketünk nagycsöndbe mindannyijan osztan lassan ekesztük betakargatni az emberünket a pokrócajinkka. Párszó aszittük hogy maj fölébred de asztán hoszta a formájját oszt végülis nyugodalmas jóéccakája vót neki. Eggy darabig. Mán meg akartunk szakanni a röhögéstű mer rajta vót egy jó nyóctíz pokróc amikó eccé csak nagy hirtelenbe berohan a százados oszt ekezd torkaszakattábú üvölteni hogy “létszámellenőrzés”! Na akkó mink naggyorsan haptákba váktuk magunkat meg a kolega is gyors föleszmét oszt pattant is vóna kifelé az ágybú csak hoppá vót! Aszongya meglepődöccségibe “miafaszom van itten?”. Persze ű a pokrócbandára gondút de a százados meg nagyon gyorsan a szivire vette a dógot hogy mápedig mit képzel ez hogy vele így beszel! Oszt nagy nehezen kiketette az ágybú emeszt meg kapott is száz fekvőtámaszt mink meg aszittük behugyozunk a röhögéstű!
Na mondom hogy mik kőnek ehhön a leveshön: vesznek elő negyven deka disznóhust, tíz deka sárgarépát meg tíz deka fehér répát is ha van, öt deka cellert meg öt deka karaláblit, némennyi zőccségzőggyit, két tojás sárgájját, két decit tejfölbű, eggy két kanál olajt meg ecet meg sót. Na oszt úgy kezdik elősző is hogy az olajt kezdik melegíteni oszt közbe meg kockázik össze kicsire a disznó hust, asztán teszik ügyessen bele az olajba oszt megvárják hogy pirúgasson. Akkó lehet tenni hozzá sót meg engennek bele eggy két deci vizet. Ezután akkó haggyák hogy puhulóssra főzőggyön a hus meg közbe kockázzák össze a zőccség dógokat oszt mehetnek azok is bele meg a zőccségzőggye is amit meg azé vágjonak össze valamellyest, oszt akkó főzik az egísszet tovább hogy mán ojan jó puha legyen. Ezze eggyidőbe megisznak egy pálinkát is. Az Ica szerint má megin hüjeséget irkálok. Na. Akkó lehet még aszt is csináni közbe hogy a tejfölt összehabarlyák a tojások sárgájjáva. Akkó leveszik a levest a tűzrű osztan bele teszik a tejfölt és akkó legvégülis aszt csinájják hogy eggy nagyon kevés ecetet is tesznek beléjje de azé ne legyen ész nékű savanya se. Osztan ezután meg gyorsan behajigájják. Viszonlátás!
Mifelénk aszt tartya a mondás hogy minden jó kőművesnek tunni kő a levegőbe lebegni egy tizenöt percet legalább! No osztan történt mútkó hogy a falusi kőműves (vagyis az összes közű az eggyetlen akinek még papírlya is van rulla de mán nyilván ű se tuggya hun) így járt! Na az öreg Tihi bácsi van mán vagy száznyócvan éves de azé még mindig nem bir magáva meg főlleg unatkozik osztan akkó dógozgat. Oszt történt mútkó hogy ottan is megszalatt ugye a söröcske mer ugye ez is elengethetetlen munkaeszköz osztan má nem ment annyira az eggyensúlyozás a deszkán osztan eccé csak megdűt az öreg hátrafele osztan szerencséjjire fölakatt valahun osztan úgy lebegett a munkásruhájjának a pántyáná fogva egy jó tizenöt percet egy tíz méter magosba. Amikó meg nagynehezen leszették akkó csak annyit tudott kinyögni hogy “na kiafaszagyerek?”. Meg űvele esett ajis meg hogy lent mászkát az álvány melett amikó eccé csak egy kurvanagy istenbaszta csattanás osztan hátranéz erre ottan van tülle másfé méterre a talicska jócskán szétterpeszkedve. Akkó főnézett a tanoncjajira akik fokták erőssen a fejüket osztan ojan cifra káromolást mondott hogy asztat még én se merem ide leírni maguknak. Mégiscsak szakember az öreg meg vót ideje megtanúni káromkonni.
